Ha vállalkozol az Overksudd tesztre, először találkozol mentoraink egyikével, akivel a folyamat egésze során kapcsolatban maradsz. Együtt indítjátok el a mérést. Átbeszélitek, hogy mik életedben a jellemző stresszfaktorok, együtt értékelitek a kérésed szerint kiválasztott kérdőíveket személyiséged alapvonásairól (Big 5, PANAS, STAI).

Az első, minimum egy hetes mérés-szakaszt követő személyes konzultáció alkalmával végig-követitek mentoroddal a mérések elemzéseit és egyéni megoldásokat jelöltök ki a stressz csökkentésére. Ezek életmódbeli és viselkedés/attitűdbeli változtatási szándékokat, célkitűzéseket jelentenek, ezekeknek megfelelően együtt jelölitek ki mentoroddal azt az időszakot, amikor a méréseket megismételve újra rá szeretnétek nézni energiaháztartásod állapotára.

Éjszakai pihenéssel elérhető energiatöbblet a megfelelő életminőség kulcsa. Az Overskudd segítségével tanulmányozhatod  szokásaid alvásminőségedre gyakorolt hatását. Étel, ital, testmozgás, környezet, emberek, lefekvés ideje, alvás közbeni benyomások, értelmezési módszerek, felfogások hatása válik kézzelfoghatóvá az alvás-mérőszámokban. Naplózva az észrevételeidet kialakul egy részletes kép, mit kell többet tenned, és mitől kell tartózkodj, hogy jobban kipihend magad.

Az élet minden pillanatában
Napjaink-heteink során feltöltjük és kimerítjük energiakészleteinket. Az Overskudd által bevezetett különféle egyensúly-mérőszámok, életvitelünk fenntarthatóságát teszik megfoghatóvá. Amikor az önirányításban pozitív tapasztalatokat szerzel, a módszerbe vetett bizalmad is jelentősen növekszik, lehetővé válik az életminőség méréssel támogatott, egészség-, teljesítmény- és életminőség-fejlesztés terén végzett önálló munka. 

Az elménk tudattalan része mellett a tudatos rész eltörpül
A tudattalan irányítása alatt jöhetünk-mehetünk, ehetünk-ihatunk, jöhetünk-mehetünk, lakhatunk-alhatunk akár napokig, minden tudatosság nélkül. A tudattalanunkban rögzült viselkedési parancsok meghatározzák várható élettartamunk, az öröm és a szenvedés mértékét, amelyet megélünk - ma, a jövő héten és az életünk egész hátralevő részében. Jó hír, hogy a tudatos elménk munkára fogva javíthatunk a programozáson; változtathatunk szokásainkon. Az első lépés: megállítani az automatikus cselekvést. A megfelelő eszközök nélkül ez azonban olyan, mint harcolni a tömegvonzás ellen. Az Overskudd láthatóvá teszi a külső és belső környezet ingereire adott reakcióid energiavonzatát a nap legfeszültebb óráiban, a hónapok tükrében és pillanatról pillanatra is. Az alábbi mintákon jól látható, ahogyan a különböző kihívásoknak megfelelően változik a szívritmus variabilitása (HRV). A szűkülő HRV a terhelés növekedését, a kék szakaszokban ez fizikai, ameddig a piros szakaszokban, mentális és szellemi kihívásokat jelez színtiszta stressz formájában. A zöld szakaszok a pihenés sajátjai: a szív megnyugvásának, növekvő alkalmazkodó készségének köszönhetőek.

HR, HRV definíciók és élettani alapok

“A szívritmus a legkönnyebben mérhető zsigeri folyamat, amelynek segítségével az autonóm idegrendszer (ANS – a tudattól függetlenül működő idegrendszer) szimpatikus és paraszimpatikus változásai tehetőek láthatóvá." Szüm-pathosz: veleérzés, para-szüm-pathosz: a veleérzés elhárítása. A szümpathia nem egy másik személy iránt ébredő rokonszenv, hanem a belső és külső környezetben felmerülő és megoldandó probléma felé ébredő tettrekészség.

A szívperiódus a két dobbanás közti idő. A szívfrekvencia (heart rate – HR) az időegység alatti dobbanások száma. A szívritmus változékonyság és szabályozottság között hullámzik, ennek legfőbb együtthatója a stressz szintjének változása. A stressz, az ANS szimpatikus ágának aktivációja, a problémák megoldása iránti elkötelezettség természetes jele. A stressz feloldása, a szervezet megnyugtatása, az ANS paraszimpatikus ágának működése révén történik. Ág vagy gyökérzet, az idegrendszer mintha gyökeret verne a testbe, így tartva ellenőrzése alatt azt.

Stresszállapotban a szív feszesen, egyenletesen, mondjuk így, megbízhatóan dolgozik. A szívperiódusok egyenletesen hosszúak, a szív intenzíven ver. Amikor a stressz elmúlik, a szív pihen, az egymást követő leütések között egyenetlen hosszúságú idő telik el. Amikor intenzív igénybevételnek vagyunk kitéve, a szív ritmikusan, akár háromszor is dobog egy másodperc alatt, míg pihenés idején aritmikus, több mint 1 másodperc is eltelhet két leütés között.

A szívritmus variabilitása (HRV) az egyes szívperiódusok hosszának egymáshoz viszonyított változékonysága, adott időegység alatt. A szívperiódus mérésére az egymást követő hullámok legmagasabb csúcsait (R) használják, ami a kamra összehúzódásának felel meg, és ütés/perc (bpm) mértékegységben fejezik ki. A HR az R-R csúcsok távolsága. A HRV mérőszáma az R-R távolságok hosszának egymáshoz viszonyított változékonysága, ami a szívritmus négyzetének reciproka, a RMSSD.[1]

A szív „önjáró”: ha szervfürdőbe helyezik, sokáig magától ketyeg (ezért lehetséges a szívátültetés)! A mellkasból kivett szív frekvenciája igen magas, 150–240/perc között is lehet, ez az ún. szinusz-ritmus vagy saját ritmus. A hallatlan intenzitást a nyúltvelői vegetatív központból és a felsőbb agyterületekről eredő nervus vagus, azaz bolygóidegszabályozza
vissza, amely nyugalmi állapotban a harmadára lassítja a szívverést. Minden személynek megvan a rá jellemző saját ritmusa; van, aki nyugalmi helyzetben is magas frekvencián, és van, aki a káoszban is takarékon létezik.

Amikor a problémák megoldása érdekében a test aktivációjára van szükség, a szinuszcsomó szimpatikus beidegzése növeli a frekvenciát, gyorsítja a szívverést. Először a paraszimpatikus aktivitás csökken, aztán jön a szimpatikus aktiváció. A komplex elméletek szerint a kettő folyamatosan hat, csak az arányuk változik.

A gyorsuló frekvencia a testi válaszkészséget erősíti, harcra vagy menekülésre (fight or flight) készít fel bennünket. Máskor a megdöbbentő vagy veszélyes eseményekre „lefagyással” (freeze) reagálunk. A fizikai veszélyek helyét mai életünkben többnyire elfoglalták a lelki jellegűek (nem köszönnek kedvesen), mégis maradt az evolúció során a környezet fizikai kihívásaira kifejlődött reakció: a szív az agyba és az izmokba nagy mennyiségű vért pumpál; a lélegzetvétel – főképpen a kilégzés üteme – gyorsul, a belégzés mélyül, hormonok (adrenalin, noradrenalin, effedrin, epinefrin stb.) szabadulnak fel, a fokozódó oxigénbevitelnek köszönhetően megváltozik a sejtek anyagcseréje, emelkedik a vércukorszint, talpunk, tenyerünk izzad, még a hajunk is égnek áll.

Akár megharcolunk, akár megdermedünk félelmünkben, szervezetünket a stressz keményen igénybe veszi. Egészségünk védelmében elengedhetetlen az energiaháztartás stresszállapotokat követő helyreállítása. Az egyensúlyra törekvő szervezet paraszimpatikus ágának szándéka az, hogy a fölöslegessé vált magas szívfrekvenciát a „bolygóidegfék” segítségével csillapítsa. Ez gyakran nem megy könnyen, amilyen gyorsan riadóállapotba kerül a szervezet, olyan lassú lefújni azt. Amennyiben a szimpatikus aktiváció állandósul, a szervezet riadóállapotban marad, a megterhelés során keletkezett fiziológiai, mentális és érzelmi feszültséget nem tudja feldolgozni – idült stresszállapot alakul ki.

A stressz egyik jellemzője az alacsony HRV, amely csekély reakcióképességgel jár, mint a bicikli, amelyik az emelkedőn a magasabb sebességfokozatból már nem képes további gyorsulásra. A HRV mértéke tehát a szervezet regenerációs képességét jelzi, objektív mérésével nyomon követhető, és a biofeedback eljárások segítségével (mint az Overskudd)  jelentősen növelhető.”

Lásd még:
Simon Balázs: A mérhető színház?, l’Harmattan, Budapest, 2024

[1] Root Mean Square of Successive Differences (of heartbeats) – az egymást követő szívütések különbsége átlagának négyzetgyöke.